A kilencvenes évek nagy nyertese, viszonylag könnyen lehet vele dolgozni, megbízható, az a szőlőfajta, mellyel könnyedén össze tudjuk hasonlítani magunkat a világgal, mégis kissé háttérbe szorult az utóbbi időben, igen, ő a chardonnay.
Hogy miért lett kevésbé divatos? Talán mert nem fesztivál bor. Vagy, mert az illatosak és a rozé kultusz is ludas benne, no, és persze a vörös trendek, bár az is lecsengett már. Vagy épp még leragadtunk a farnehéz, erősen hordózottaknál, esetleg a laza, gyümölcsbombáknál? Pedig ha bubikról van szó a pinot noir mellett egyértelmű főszereplő, sőt, tökéletes gasztrobor, amolyan biztonsági játékos: szépen párosítható, jól áll neki a terroir, a szép hordó.
Az Etyeki Kúria szervezésében idén harmadjára jártuk körül a témát ChardonnÉJen termelőkkel karöltve, laza sétálókóstolóval és remek koncerttel kiegészítve. Még mindig ez az egyik kedvenc boros rendezvényem: hangulatos környezet, Öreghegy, panoráma, szőlősorok szép rendben futnak egymás mellett, izgalmas tételek, tökéletes létszám (se nem túl sok, se nem túl kevés), finom ételek és esti koncert a kivilágított szőlőtőkék között. Már-már giccses kellékei egy tökéletes nyárestének.
A fajtát tekintve a házigazda Etyeki Kúriánál folyamatosan alakítják a stílust, nagyon szeretik a fajtát, szép borok készülnek belőle. A Villa Tolnaynál is hasonlóan gondokodnak, szerintük is fantasztikus fajta, nagyon kíváncsiak, hogy mit mutat a Csobáncon, szeretik a vibrálását, a hordóval való játékot. Nyakas Pince egyik alap fajtája: még rosszabb évjáratokban is szépen működik, ha pedig házasításról van szó, akkor biztos gerincet ad. A Malatinszky Kúria 30 hektárából 5 hektárát chardonnay adja: meghatározó szerepet tölt be itt is.
Poharunkba először a Babarczi Szőlőbirtok és Pince Buborczija került: nagyon vidám, friss, ropog, igazi nyári, fesztiválbor. Borzasztóan jól csúszik, olyan igazi csacsogós, frissítő tétel. Őt követte a pince ’16 chardonnay-e: könnyű, citrusokkal, pici vaj, beszélgetős, van benne egy kis komolyság, leheletnyi mineralitás. Szép.
Az Esterházy Pincészet három tétele következett: elsőként az ugyancsak ’16-os chardonnay. Tökéletes alapbor. Frissítő. Citrusok. Grépfrút. Nyár, laza és egyenes. A Leithaberg ’15-tel ugrottunk is egy szintet: klasszikus chardonnay, finom kelttészta, csipetnyi barack, hordós fűszerek, markáns, ételért kiált. Lama ’15-tel zártunk: a savak repítik a kortyot, még fiatal, citrusok, sós, vanília és karamel.
Balaton-felvidékre utaztunk a következő kortyokkal, mégpedig a Figula Pincészethez. 7ha boruk sauvignon blanc, chardonnay, szürkebarát és sárgamuskotály házasítása. A 2015-ös évjárat nagyon virágos, szinte kiugrik a bodza a pohárból, bájos, de vastag. Udvarol és hagyod magad. Őt követte a Chardonay barrique ’15: vastag, krémes. Vanília. Tökéletes gasztrobor. Férfias. Hosszú, komoly.
A Balaton vonzásában maradva a Villa Tolnay vett le a lábunkról: ’16-so rajnaival kacérkodtunk elsőként. Tavasz, frissesség, szerelem, lányok, lazaság. Egy pohár (inkább palack khm) nem elég. A 2015-ös chardonnay pedig érett citrusos, krémes, vaníliás, sármos, ételért kiált ő is. Szép hossz.
Majd Villány jött és a Malatinszky Kúria borai: Noblesse Chardonnay 2013-mal kezdtünk: vaj és őszibarack, fűszerek, dohány, papirusz és almárium. 2007-es évjárata a tercier aromákról szólt. Mogyoró, karamell, férfias, kávé, dohány.
A Pannonhalmi Apátsági Pincészet ’15-ös Chardonnay-e finomam elegáns. Fiatal. Vaj, krémesség. Tavasz. Bársonyos. Szép szerkezet. Biztos választás.
A kóstoltakat tekintve elmondható, hogy itthon is van miből választanunk, legyen szó alap, esetleg magasabb minőségű tételről. Hogy melyiket választjuk-szeretjük, ízlés dolga. Még ha kicsit meg is feledkeztünk a fajtáról, ismételten bekopogtatott az ajtókon, hogy „Helló, itt vagyok! Keress bátran- sokszínű és megbízható vagyok!”. Egy biztos: akadt pár tétel, melyek visszakóstolásra „kényszerítenek” és nagyon úgy tűnik, hogy ételt is kívánnak maguk mellé- nincs mese, irány a konyha, micsoda kényszer! ;)
Andi
