Június vége, Balatonboglár, figyelmünk középpontjában a Bujdosó Pince. Szél, napsütés, nem túl meleg és a boglári kikötő látványa fogad. Bujdosó Feri már vár minket és itt találkozunk testvérével, Zsigával (vagy, ahogy a család hívja Zsiguval). A vitorlák árbocai csilingeltek a háttérben, szívom magamba a Balaton jellegzetes illatát, miközben Feri röviden bemutatja a családi szövetkezeti vállalkozást.

A család apraja nagyja a szőlőben vagy a pincénél dolgozik. Van, aki a pénzügyekért felel, van, aki a marketinget intézi, van, aki a szőlőben dolgozik. Feri papa már a ’60-as években is borászkodott, kezdetekben kb. 9 hektáros területen. Ahogy nőttek a fiúk, úgy nőtt a szőlővel beültetett terület is. Ma már közel 90 hektáros az ültetvény. Feri mesélne tovább, de Zsigu szól - indulnunk kellene, mert a vitorlákat felvonták!

Képek: Furmint Photo

A látvány tökéletes; egy hatalmas 75-ös cirkáló várt arra, hogy a fedélzetére lépjünk. Miután izgatottan elfoglaltuk helyeinket a kapitány gyorsan eligazít, mi vár majd ránk a nyílt vízen. Ugyanis a védett kikötőből kihajózva nem is gondoltuk volna, hogy ilyen ereje van a szélnek! A Balatonon tarajos hullámok, viharjelzés, még ragyog a nap, azonban érezni, hogy valami készül. Első borainkat is a fedélzeten fogyasztjuk, a jó szélre a Zöld gyöngyöző borral koccintunk, a jó társaságra a Torony olaszrizlinggel, a csodálatos látványra a Mentőöv roséval, a jó időre a Kék gyöngyöző borral.

Boglárról a Badacsonyi hegyek felé vesszük az irányt. Visszanézve Feri a távolból mutatja a területeket, ahol a szőlő ültetvény van. Csodálatos látványt nyújt a víz, háttérben a part és a festői dél-balatoni dombok. Szeljük a habokat, gyönyörködve a felhőkben. Menet közben kapitányunk mesél a balatoni vitorlásokról, hogy amin ülünk, az az egyik legnagyobb vitorlás a tavon, 1956-ban épült, még fa árbocai voltak, melyeket mára már modernizáltak. A hajó teste és motorja még az eredeti formájában pompázik. Az egész szezonban visznek vendégeket vitorlázni evvel a csodával, sőt még a Kékszalag vitorlás verseny egyik néző-kísérő hajója is ez, mert jól tudja követni a mezőnyt.

Egyszer csak kapitányunk jelzi, hogy fordulunk vissza a kikötőbe, mert zápor lesz! Távolban látszanak is a sötét felhők, még azt is hol esik az eső. A jó szél hamar visszarepített minket a kikötőbe- bár a záport nem úsztuk meg… 

A további kóstolásunknak és ebédünknek a Paletta Bistrobar és Vinoteca biztosította a helyszínt, ahonnan tökéletes a rálátás a kikötőre, vitorlások sokaságára, az északi partra és nem utolsó sorban a Balatonra. Ebéd közben Feri tovább mesél terveikről a pincénél, ahová most érkezett egy új palackozó sor, és hamarosan elkészül az első pezsgőjük is. Szívügyüknek tekintik, hogy népszerűsítsék a habzó-, gyöngyöző borokat és pezsgőket, mert a dél-balatoni szőlők nagyon alkalmasak e fajták készítésére.

Ebéd után még van alkalmunk néhány bort megkóstolni a Bujdosó Pince kínálatából, amelyeknél megfigyelhettük hogyan fejlődnek a borok a palackban és nyílnak a pohárban. A borok nevei hűen tükrözik a család vitorlázás utáni szenvedélyét: Cirkáló, Katamarán, Nemere, Sirocco, Kapitány. (A borok leírását korábbi cikkünkben olvashatjátok.) Feri mesélte, hogy milyen nehéz volt kitalálni és megtervezni a címkéket, hogy tükrözze az egyéniségüket és a palackokba került borokhoz is passzoljon. Beszélgetés közben a fiúk mesélnek még vitorlázós élményeikről, elvégre ez a nap nem csak a borokról szólt. J

Repül az idő a jó táraságban, így hamar eljött az indulás ideje. Már csak arra volt időm, hogy lesétáljak a partra, búcsút intsek a Balatonnak és a vitorlásoknak, majd megköszönjem Ferinek és Zsigunak ezt a fantasztikus vitorlázós napot!

Kriszti