Június 23-án immár negyedjére került megrendezésre a ChardonnÉJ az etyeki Öreghegyen, a házigazda most is az Etyeki Kúria volt. A chardonnay ünnepen együtt kóstolhatta a nagyérdemű a hazai chardonnay-k nagy részét, kis kitekintéssel a külföldre is, jó kis merítést kapva abból, hogy hol tart hazánkban a fajta.
Az idő kegyesebb volt idén hozzánk, szerencsénkre nem kánikulában kellett kóstolnunk, igaz, naplemente után elkelt a plusz pulóver is, jól esett a tábortűz körül egy pohár borral üldögélni. A kiállítók listája is bővült, a megszokottakon kívül /Villa Tolnay Borház (Badacsony), Figula Pincészet (Balatonfüred-Csopak), Gróf Buttler Borászat (Eger), Nyakas Pince (Etyek-Buda), N.A.G. Kézműves Borászat (Mátra), Miklós Csabi Pincéje (Mór), Babarczi Szőlőbirtok és Pince (Pannonhalma), Pannonhalmi Apátsági Pincészet (Pannonhalma), Sauska Tokaj (Tokaj), Kovács Nimród Borászat (Eger), Bortársaság, valamint az Etyeki Borút Egyesület (Etyek-Buda)/ kóstolhattuk a Konyári Pincészet (Dél-Balaton), a Gál Szőlőbirtok és Pincészet (Kunság), Babiczki László (Mátra), a Dubicz Borászat és Szőlőbirtok (Mátra) tételeit is.
Idén először mesterkurzussal nyitottuk a mustrát, melyen Herczeg Ágnes kalauzolta a kóstolókat a világ különböző kontinenseire. A hat tételből álló sort Franciaországban nyitottuk meg. La Chablisienne Petit Chablis Pas Si Petit 2017 került elsőként a poharainkba. Illatából ömlik az élesztő, lassan nyílik, zárkózott (hideg), citrus, graipefruit, bodzavirág, savhangsúlyos, citromsav, mustármag, fehér kesernyés. Sós. Íves korty. Fiatal, kicsit nyers.
Második tétel az Etyeki Kúria 2016-os chardonnay-e volt: virágos, körte, őszibarack, technológiái bor, szép hordó használat és battonage technológia. Meleg, puha illat. Érett citrusok, trópusi gyümölcsök. Nagyon szerethető. Szép vonalvezetés. Egész hosszan játszik a szájban. Remekül párosítható étellel.
USA-ba ugrottunk át a harmadik tételért, mely Robert Mondavi Private Selection Chardonnay-e volt 2015-ből. Negro cukorka, pemetefű, szár íz, tapadós, kerek savak, körte, őszibarack. Rengeteg hordó. Papíros érzet, némi dohány, egy kevés fügével.
Majd Chile következett De Martino ’17-es Legado chardonnay-e: agar-agar, zeller, zöldség, vékony, savhangsúly középen, hosszán megmarad az íz, nem pozitív élmény, kocsány íz, nem szokványos. Kevés citrus. Kissé karaktertelen.
Majd Új-Zéland következett, Te Mata Estate Chardonnay 2015-tel: vanília, fűszeres, túlzott hordó használat, de Új-Zéland az Új-Zéland. Ó és új világ technológiáinak találkozása.
Zárásképp Dél-Afrikába érkeztünk, Hamilton Russel Vineyards ’17-es chardonnay-ja került a poharainkba. Vanília, citrom, tejes, mascarpone, krémes sütemény. Lágy sósság. Kevés virág.
Tanulságos kitekintés volt, néhol már-már kissé konzervatívnak éreztük magunkat. Minden bizonnyal több ilyen vagy hasonló tesztre lenne szükség, hogy ennek a neutrális fajtának minél több arcát megismerhessük. Zsuzsa asszony házi sajtjaival a kezünkben és a sétáló utca által kínált borokkal folytattuk a sort, 1-2 kedvencet is találva, majd a Padam zenekar francia sanzonjai mellett zártuk az élménydús napot. Szerettük, mint eddig mindig.
Andi, Detti
