Előkelő helyszínen a Magyar Nemzeti Múzeum falai között került megrendezésre a Bormedence 2018, ahol a Kárpát-medencére jellemző fajtákat kóstolhattunk. Kicsit megilletődve mentünk fel a múzeum több mint 170 éves lépcsőin a csodálatos Kupola és Díszterembe, ahol már vártak minket a borászok. Nehéz volt eldönteni hol is kezdjük a kóstolást.

Az asztalok között szlalomozva, végigjártuk a Kárpát-medencét keresztül kasul. Jártunk a Balaton északi partján, felmentünk Badacsonyba és a Szent-György hegyre ahol kóstoltunk rózsakövet, bakatort, zeust, kéknyelűt, szürkebarátot. A hegyről lefelé baktatva útba ejtettük Somlón a Tomcsányi Pincét ahol jófajta furmintot és juhfarkot ízleltünk. Innen a Felvidék felé vettük az irányt ahol a Világi Winery- vel ismerkedtünk. Cserszegi fűszeresük nagyban különbözik az itthon megismerttől. Tartalmasabb, picit ásványosabb nem annyira parfümös. Ezen felbuzdulva végig kóstoltuk a kínálatot. Nem csalódtunk. A Felvidékről átruccantunk Kárpátaljára ahol furmintot, bakatort teszteltünk, amik szokatlan ízvilágúak voltak nekünk. Így átugrottunk Horvátországba ahonnan a Kováts Pincészet érkezett (a Drávaszögi Csúza faluból). Sauvignon blancból nem csak szárazat, hanem egy késői szüretelésűt is ízlelgettünk. Különösen tetszett traminijük, ami aranysárga színű, kicsit testes, szép savú, kicsit licsis, törökmézes ízű bor.

Ezek után a fekete leánykák jöttek szépen sorban; a mesterkurzus résztvevőjeként megtudtuk történetét, megismertük a termőterületeinek földrajzi elhelyezkedését, szürcsölgettük, hasonlítgattuk őket, jól megismerkedtünk velük. Rájöttünk, hogy miért is volt ez Mátyás király kedvenc bora. Aki nem hiszi, járjon utána!

Ezek után kis társaságunk feje kezdett megtelni, ezért úgy döntöttünk ideje hazamenni, mert a jóból is megárt a sok. J

Jó és izgalmas borokat kóstolva, élményekkel gazdagodva, bővült tudással, jó érzéssel telítődve tértünk haza…

Kriszti, Gyuri