esszlessz- a "feneketlen" kóstolóblog

Borról hitelesen, mégis lazán

Helló turiszt!

2017. augusztus 03. 12:22 - Esszlessz

A Szabad Kürti Borköztársaságban jártunk

 

Júliusi rekkenő hőség, egy szuper kis csapat, bőröndök már a csomagtartóban, indulás! Célpont: Kürt, a X. Kürti Borfesztivál!

Nagy izgalommal készültünk erre a hétvégére, kíváncsiak voltunk, hogy szomszédjainknál hogyan zajlik egy ekkora boros esemény. Laza másfél óra alatt, késő délután érkeztünk szállásunkra, Érsekújvárra (Nové Zámky), ahol elfoglaltuk szobáinkat, majd gyors megbeszélés és egy istenhozott sör után indultunk is a Fő térre, ahonnan (a szervezőknek hála) inga jártban szállították a buszok az érdeklődő borkedvelőket a nagyjából 30 km-re fekvő Kürtre (Stekov), a rendezvény helyszínére és este vissza.  

A buszon ülve, a sík szántóföldeket átszelő nyíl egyenes országúton haladva, fürkészve kerestük a szőlőültetvényeket. Kis aggodalom fogott el minket, vajon szőlő nélkül is lehet bort készíteni? Kb. fél óra múlva megpillantottuk a szőlőhegyeket, melyet hangos felkiáltással jeleztünk társainknak, mondván, hogy itt már nem lehet gond, lassan érkeznünk kell. Erre a nagyon kedves buszsofőr bácsi csak enerváltan nyugtázta, hogy „ezek csak dombok, a hegyek arrébb vannak…”- persze egy kósza mosolyt azért elmorzsolt a bajsza alatt. (Igen, tudjuk. Ez még nem a Tátra.) Aztán végre megpillantottuk a helyszínt, ahol már javában szólt a zene, sétáltak és kóstoltak helybéliek és a távolabbról érkezők. Belevetettük mi is magunkat az ismeretlenbe.

 

Pontos kóstolási koncepciónk: na, az nem volt! Célunk: jól érezni magunkat és élvezni a környezet adta lehetőségeket, és ettől fikarcnyit sem eltérni.

Kezdetként betértünk egy csodás kis pincéhez, ahol a borász fogadott minket és gyors felvilágosítást adott a helyi szőlő fajtákról és világfajtákról, a termőhelyről, és természetesen mesélt magukról is. Teljesen elvarázsolt a táj; magunkba szívtuk a szőlőtőkék látványát, a naplementét és az egész rendezvény hangulatát.

Folytattuk felfedező utunkat kóstolva jót és kevésbé ízletes bort, de ez sem szegte kedvünket. A kiállítók között bemutatkozott Szlovákia, Magyarország, Csehország, Románia, Szlovénia, Németország és San Marino. Németországot egy Mosel környéki pince képviselte. Náluk kóstoltunk egy rizling alapú pezsgőt, ami egy gyümölcsös, citrusos íz világot képviselt, de számunkra semmi izgalmas pluszt nem adott. A rajnai rizlingjük is inkább a gyümölcsösebb, könnyedebb ízeket hozta.

Aznap még felfedeztünk pár helyi pincét. A helyben termesztett rajnai és olaszrizlingek inkább a savas vonalat képviselték (egy kettő a fogkő levételére is képes volt). A helyi szürkebarátnak kifejezetten jól állt ez az éghajlat. Szép aromák, jó savszerezett volt rá jellemző. A helyi vörös fajta a dunaj is egy kellemes meglepetés volt. A gyümölcsössége kiváló, jó tanin-sav hangsúllyal.

Nekünk legjobban a Kasnyik Családi Pincészet borai tetszettek. Csodálatos zöldveltelíniük és rajnai rizlingjük van (egyéb más mellet, de a nagy melegben a vörösöket estére hagytuk). A fehér borokban felfedezhető a gyümölcsösség és a karakter is. A vörös boraik sem nehéz bombázók, inkább rájuk is a könnyed gyümölcsös karakter és szép savszerkezet jellemző.(kékfrankos, dunaj,red cuvée)

Másnap gondoltuk elkalandozunk San Marinóba; no, ez vicces volt. Sajnos a borok melegek voltak, az információ, amit kaptunk a szőlőterületről igen nagynak tűnt az egész állam területéhez képest, de elmondták, hogy magasak a hegyek és teraszos művelést folytatnak. (Na, jó, hiszem ha látom… San Marino gasztronómiája a hagyományokra épül, ami főleg tésztás ételt jelent, hozzá illő borokkal.)  Hagyományos san marino-i borfajták a sangiovese, albana, biancale és a muskotály. Ezek közül csak a sangiovese-t sikerült tesztelnünk, de az is inkább jellegtelen, lágy, tannin szegény, picit gyümölcsös volt.

Romániát a Nachbil borászat képviselte. Nagy szerencsénkre a pult mögött ismerős arcok voltak, és így egy átfogó kóstolósort kaptunk a partiumi borokból.

Magyarországot több borászat képviselte, de őket most itt nem mutatjuk be, mert jól ismerjük boraikat…

Élveztük tovább a borokat, na, és a helyi söröket, a hely romantikus hangulatát, a táj szépségét, a helyiek vendégszeretetét, a jó kedvet és a koncerteket. Nézelődtünk a kézműves árusok között (ahol volt határon innen és túl). Kifejezetten jó volt látni, hogy csak a munkájára és portékájára igényes árusoknak biztosítottak helyet a rendezvényen. Kóstoltunk ínycsiklandozó falatokat, a street food minden jellegzetessége kapható volt (kebab-tol a sült libamájig minden). A legérdekesebb a grillezett parenyica szendvics volt szilvalekvárral! Hmmm…

Összességében az egész borfesztiválnak nagyon jó hangulata volt. Kitűnő volt a szervezés, a logisztika, a körülmények (ivóvíz ellátás, pohármosók, tisztaság, mosdók). Családosok, fiatalok és idősek, minden réteg megtalálhatta a magának izgalmas programot. Mindenki pozitív és megnyerő volt, még a nyelvi akadályok is áthidalódtak- és igen nagyon fejlődött az activity-s tudásunk is. Levezetésként Érsekújvár főterén betértünk egy jellegzetes helyi sörre, mert a borok után jól esett a lúgosítás.

 

Ha kedvet kaptatok hozzá, gyorsan jegyezzétek fel a naptárba- jövőre ne hagyjátok ki! Lehet mi is ott leszünk… 

                                                                                         

Kriszti, Gyuri, Andi

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.